1. Értő figyelem – aktív hallgatás

A figyelés a létünk állapotának körülbelül 45%-át teszi ki. Ébrenlétünk 70%-ban kommunikálunk, az írás 9%-ot, az olvasás 16%-ot, a beszéd 30%-ot tesz ki. Ha már ilyen nagy százalékban figyelünk, akkor használjuk is azt jól. De hogyan is?

Amikor értően figyelsz és hallgatod gyermeked, akkor kíváncsi érdeklődéssel fordulsz hozzá, azzal a magas céllal, hogy megértsd, megtudd, hogy mi történt vele, mit érez és mit is akar valójában.

Tehát ilyenkor a szülőként értően figyelsz és hallgatód őt, kérdésiddel nem közvetítesz véleményt, nem adsz neki konkrét tanácsot, nem vonsz le tanulságot és nem tereled semmilyen irányba gyermekedet. Csak figyelj és hallgasd, legyél ott vele és mellette, örülj, hogy megbízik benned és megosztja történeteit. Véleményt, akkor mondj, ha ő azt külön kéri.

Most közölhetnéd azt velem, hogy jó-jó, de ezt olyan könnyű mondani, megvalósítani azért az már sokkal nehezebb. Teljesen igazad van, ez is egy olyan képesség, amit folyamatosan tanulunk egymásért és magunkért. Hozok is pár példát, ami segíthet.

Az értő figyelem összetevői:

• A jelenlét jelzése, ez csodákat művel. Megmutathatod gyermekednek, hogy érdeklődsz iránta és a közlendője is érdekel. Ez megkönnyíti a gondolatainak kifejezését, ami a szívében van. Az érdeklődő testtartás, amikor felé fordulsz teljes egészében, és közben a szemkontaktust is felveszed, akkor lehetősége lesz felmérni, hogy ő milyen fogadtatásra talál benned. Ajándékozd meg az osztatlan figyelmeddel, amihez elengedhetetlen a figyelmet el nem vonó környezet.

• Követés, az egyik legfontosabb feladat, ilyenkor ott vagy mellette bármerre is veszi az irányt. Ha látod, hogy valami nem oké, nehezen beszél róla, akkor alkalmazd az úgynevezett „ajtónyitogatás” módszerét, ami nem kényszeren alapul.

Például: Úgy látom, hogy valami nyomaszt. Ráérek, ha van kedved beszélgetni.

A követést akár apró gesztusokkal, bátorítással is jelezheted felé, például: Mesélj! Értem. Tényleg? Folytasd! Hogyne. És? Igazán?

• Visszajelzés, ami akár két nézőpontból is megvalósítható. Az egyik a szó szerinti visszatükrözés. A másik, amikor beszélgettek és te inkább „csak” figyelsz, ott vagy, és nem a szavakon van a hangsúly, hanem a jelenléteden.

„Legjobb, ha a gyermek maga tapasztalja meg a saját útját, és szerencsés, ha ebben a szülei támogatást, és nem erőskezű irányítást éreznek.” /Deliága Éva/

2. Jelenlét

Át is térhetünk a jelenlétre. Az előbbi kategóriánál már kicsit bele is vágtunk a jelenlét fontosságába, amikor teljes egészében a lényeddel ott vagy, figyeled, és hallgatod a gyermekedet. Ilyenkor kérlek, tényleg csak rá koncentrálj, és biztosíts számára minőségi időt. Akár kapcsold ki a telefonod, a tévét, és rakd el a tabletet. Ez egyszerűnek hangzik, de a mai rohanó világunkban ez mégsem olyan könnyű, de te tedd meg a gyerekedért.

„Napi tíz perc jelenlét, osztatlan figyelem minőségi pozitív változást hoz a szülő-gyerek kapcsolatba.” /Deliága Éva/

3. Empátia és elfogadás

Velünk született adottság az empátiára való képesség. Már csecsemő korban a gyermek elkezdi felfedezni a világot, ilyenkor észleli, megfigyeli a környezetét és azt utánozza. Aztán egyre hangsúlyosabb lesz az arckifejezések felfedezése, a mosoly például. Ez az alapja az empátiának, amikor olvasunk a másik gesztusaiból, mimikájából és ezt megtapasztalva, átérezve ragálunk. De folytatva, olyan 3-5 éves kor körül elkezd a gyermekben tudatosulni, hogy a másik fél nem ugyanazt érzi, amit ő. Itt már egy minőségi változás történik. Segítheted őt abban, hogy a negatív és a pozitív érzelmeit, illetve a szókincsét ezen a téren is bővíted. Igyekzz ráérezni az érzéseire és azt segítően kifejezni. Például: Látom, hogy feldúlt vagy, és csüggedt. És utána igyekezzetek közös megoldását találni a helyzetre, ha szükséges.

Tehát az empátia, amikor bele tudsz bújni a gyermeked „cipőjébe”. Átérzed a benne lévő történteket és te segíted felszínre hozni az ő érzelmeit. Megérted a gondolatait, szükségleteit, érzésit, a belső világát. Mindezt jó érzéssel elfogadni, nem megváltoztatni, elfogadni úgy ahogy van, abban a pillanatban.

Fejezd ki, érzékeltesd a gyermeked megértését és elfogadását.

„Mondja ki, hogy mit érezhet gyermeke, mert szavakat téve érzésvilághoz, segít neki kifejezni érzelmeit, fejleszti empátiáját.” /Deliága Éva/

Szeretettel gyermekednek és neked! 😊

(Felhasznált irodalom; Deliága Éva: A szemnek láthatatlan, Mi állhat a gyerek viselkedése, tünete hátterében? Dr. Marshall B. Rosenberg: Erőszakmentes kommunikáció, A szavak ablakok vagy falak, Ingrid Holler: Erőszakmentes kommunikáció, Gyakorlati kézikönyv, Tréninggyakorlatok egyéni és csoportos munkához)

---